Történetünk

Amikor megnősültem, és új házba költöztünk, akkor kaptam egy fajtiszta, de nem törzskönyves, nőstény német juhászt. Autodidakta módon 4 éven keresztül tanítottam. Ezt látta egy olyan rendőr, aki kutyákkal foglalkozott és megkért, hogy segítsek neki a kutyakiképzésben. Segítettem is, és egy nagyon jó barátság is kialakult köztünk, az én javaslatomra csináltunk neki egy kutyaiskolát. Sok munkám volt az iskola létrehozásában, és a kiképzésben is segítettem folyamatosan. Idővel rá kellett jönnöm, hogy a munka nagyobbik részét én csináltam, és végül átadtam neki az egészet, hogy csinálja nélkülem. Ő viszont ebbe „belefulladt”, tönkrement a vállalkozása.

Ezt követően én a saját magam uraként próbáltam elkezdeni mindent elölről: kiképző-segéd és kiképzésvezetői iskolákba jártam. Több klub (Országos Munkakutya Sport Egyesület, Magyarországi Németjuhász Kutya Klub, Őrző-védő Sportbizottság) tanfolyamait, szemináriumait is elvégeztem; valamint kutyaiskoláknak nyilvánosan meghirdetett, külföldi előadói szemináriumokra is jártam. Eleinte csak a saját kutyámmal foglalkoztam, vizsgáztattam, versenyeztem. Aztán elkezdtem belevonni a baráti körömet.

Egy idő után annyian lettünk, hogy kértünk egy területet az önkormányzattól, amit mi gondozhattunk és ápolhattunk. Nem volt egyszerű dolog 23 éve elkezdeni bármit úgy, hogy engedélyt lehessen hozzá kapni. Ebből kifolyólag a megkapott területen nem lehet építeni, csak környezetbe illeszkedő és elbontható létesítményt. Itt minden legális, mérnöki tervrajzokkal és építésügyi szakhatósági engedéllyel rendelkezik. A továbbiakban pedig (jó gazda módjára) gondoskodunk a terület állagáról – ezek a mai napig komoly anyagi befektetések a területen: egy gyönyörű kutyaiskolát teremtettünk, 130 fát ültettünk, a 2 hektárnyi területen rendszeresen nyírjuk a füvet, a fák törzsét meszeljük, árkokat ásunk, valamint fenntartjuk a jurtát és a WC-ket. Így alakult meg az iskola egy nagyon jó baráti társaságból.

A környéken nem volt más iskola, így az emberek nem is ismerték annak működését. Idővel aztán egyre többen jöttek, és szükségessé vált, hogy meg legyenek különböztetve a csoportok aszerint, hogy ki miért jár oda. Volt, aki csak egy engedelmes kutyát akart. Más célirányosan készült munkavizsgára, vagy tenyészszemlére, esetleg versenyző szeretett volna lenni. Nemcsak az igények voltak különbözőek, hanem a kutyák „minősége” is. Az embereknek nehéz volt feldolgozniuk, hogy ők kitaláltak valamit, és az a valami nem működik. Például nem minden kutya alkalmas őrző-védőnek. Aki már egy kicsit tapasztaltabb, az felméri azt, hogy mielőtt vásárol egy kutyát, fel kell keresnie egy olyan személyt, aki tudja, hogy mire van neki szüksége. Például hiába vesz valaki kaukázusit, ha nagyon kicsi alapterületű helye van annak a tartására. Vagy például hiába vesz egy törpe pincsert, az nem lesz alkalmas területvédő munkára soha. Viszont, ha valaki felépítette ezt normálisan (azaz a tenyésztési céliránynak megfelelően tenyésztett, jó minőségű szülőktől származó, jó minőségű állatot vásárolt egy olyan tenyésztőtől, aki nem mindenáron a pénzt, hanem a minőséget veszi figyelembe), és ehhez kérte a segítségemet, akkor nekem is könnyebb a munkám. A nem megfelelő helyről vásárolt állatok egészségügyi állapotát nem ellenőrzik, így sokszor olyan súlyos betegségeik vannak (például németjuhász esetén a könyök- vagy csípődiszplázia, gerincrendellenességek), hogy 2-3 évesen el kell altatni őket.

Amikor elkezdődött a kutyaiskola, nagyon sok kistestű kutya volt. Kezelhető és szófogadó kutyákat akartak az emberek, másra nem volt igény. Ami probléma volt nálunk 10 éven keresztül – és én nem jöttem rá –, hogy mindenkiből olyan kutyást akartam csinálni, amilyen én voltam, tehát mindent akarjon: őrző-védő munkát, nyomkövetést, engedelmes munkát, menjünk el versenyezni, kiállításokra, tenyészszemlére. Nem láttam magam kívülről, és 10 év után jöttem rá, hogy az emberek nem ezért járnak hozzám. Lehet, hogy azért jön ki, mert könyvelő, és egész nap tele van a feje számokkal, és csak ki szeretne jönni egy jó társaságba. Vagy lehet, hogy azért jön ki, mert egész nap fizikai munkát végez, és vágyik rá, hogy csönd vegye körbe, és jól érezze magát a barátjával. De volt olyan is, aki koncepciót épített fel, hogy ő ezt meg ezt és ezt szeretné megvalósítani, és én abban segítettem, hogy amit ő szeretne, azt el is érje. Mostanság egész másképp közelítem meg a kutyakiképzést: az elsődleges az, hogy a gazdinak mi a célja.

Ahogy a közbiztonság romlott, egyre nagyobb méretű (és komolyabb ösztönökkel rendelkező) kutyák jelentek meg a házaknál, és őket sajnos nagyon sok esetben az emberek nem tudták kezelni, ezért nagyon sok kutyás baleset volt. Emiatt tartottunk rengeteg előadást óvodásoknak, iskolásoknak, középiskolásoknak, hogy felkészüljenek arra, mi hogy működik a kutyában, például a ragadozóösztön. Nemcsak helyileg: ha felkértek, elmentünk messzebbre, akár 60-70 km-re. Érdekesség, hogy Kecskeméten volt 6 kutyaiskola, mégis mi mentünk bemutatót és előadást tartani 600 gyereknek. Bevállaltuk, mert fontos volt, hogy a lehető legtöbb információval rendelkezzenek a gyerekek.

Egy idő után az iskolába járó kutyák fajtájának sokszínűsége átváltozott szezonálissá: ami éppen a tévében ment, abból volt sok. Amikor a Lassie ment, akkor a skót juhászkutyák; amikor a 101 kiskutya ment, jöttek a dalmaták; amikor a Beethoven ment, jöttek a bernáthegyik; amikor pedig a Rex felügyelő, jöttek a német juhászok. Hála a jó égnek, talán erről most már leszoktak az emberek, mert ez nem jó. Látnak valamit a tévében, azt hiszik, ez a hétköznapi életben is így működik. Nem így működik! Ha az ember vesz egy autót vagy házat, előtte megkérdez egy szakembert. De ha vesz egy társat 15 évre, csak azt nézi, kicsi, aranyos, ilyen kell nekünk. Aztán amikor a kutya elkezd nőni, vannak igényei, akár energia szinten, akár fizikai szinten, akár étrendileg – és a gazdi nem tud megfelelni neki. Ebből jönnek aztán a problémák.

Jelenleg is sokfajta kutya jár az iskolába: Törpe Pincser, Border Collie, Hovawart, Keverék, Golden Retriever, Rottweiler, Német Juhász, Dobermann, Amerikai Staffordshire Terrier, Belga Juhász, Berni Pásztor, Labrador Retriever, Staffordshire Bull Terrier, Szibériai Husky.

Sokáig nem hirdettem a kutyaiskolát, hiszen akik látták, milyen fanatizmussal csinálom, mindig megkerestek és folyamatosan felvettük az új jelentkezőket. Ez a „rendszer” egy idő után kezelhetetlenné vált, így immáron minden évben, tavasszal és ősszel indítunk egy-egy kezdő tanfolyamot. Viszont ha közben összejön egy csapatra való jelentkező, akkor számukra soron kívül, külön elindítunk egy tanfolyamot.