Vendi és Szlovák Éva

Vendi

Név: Vendi
Fajta: Németjuhász
Nem: Szuka
Születési idő: 2004.10.30
Gazda: Szlovák Éva

Szüleim a 90-es években kezdtek el német juhászkutya tenyésztéssel foglalkozni, később velük jártam kiállításokra, versenyekre, vizsgákra. Tulajdonképpen én ebbe születtem bele. Kiskorom óta kutyák között vagyok. Emlékszem anyáék még az oviba is kutyaszánnal jöttek értem. Megszerettem a kutyákat, lehet jobban is, mint kellene, néha kutyabolondnak is hívnak az emberek. :)
Nem is tudom pontosan, hogy kerültem ki a kutyaiskolába, de az biztos, hogy valahogy szüleim által, mivel jól ismerik Alit. Azt hiszem 16 éves lehettem, mikor már kutyával mentem ki, és ahogy megszerettem a kutyaiskolát, már szinte fanatikusan oda akartam csak menni minden hétvégén. :) Nem tudom megmondani, hány kutyával jártam ki, mert a tenyésztés miatt jöttek-mentek a kutyák nálunk, de ha jól emlékszem az 1. kutya neve Bini volt. Kissé túlérzékeny vagyok, és mikor elkerült tőlünk, biza megsirattam nagyon, és persze minden egyes ebet, akitől valamilyen oknál fogva meg kellett válni. Főiskolára kerültem, és csak hétvégenként tudtam foglalkozni az ebekkel, ha hazaértem. Kisebb kihagyás után természetesen ismét nem bírtam tovább, és kilátogattam az isibe. Következő emlékezetes eb Edi volt. 3évig volt nálunk, mielőtt ő is elkerült, addig vele jártam ki. E tájt Ali kitalálta, hogy rendez egy kitartó és engedelmes vizsgát a pályáján, ahova természetesen a kutyaiskola tagjai, de más emberek is jöhettek saját kutyájukkal. Hoztam a formám: a vizsga napján rettentően ideges voltam. Pontosan nem emlékszem, hogy ki-ki után következett, de arra igen, hogy Jani bácsival vizsgáztam, és én voltam a második, aki felfekteti helyben maradásra a kutyát. Felfektettem, kezdődött a vizsga. Egyszer csak a bíró szólt, hogy menjek a kutyámért, mert felkelt, nagyon pánikoltam, féltem, remegtem, még el is sírtam magam, mert azt hittem, hogy az én vizsgám eddig tartott, megfordultam mentem vissza, erre szólt a bíró, hogy visszaállhatok, a kutyám visszafeküdt szó nélkül. Sosem kelt fel helyben maradásnál korábban. Ez is azt jelzi, hogy a kutya mennyire megérzi, ha a gazda ideges. Más hibánk nem is volt. Ali szokás szerint meglepetéssel kedveskedett az iskolásoknak, mindenki kapott 1 érmet, és az első 3 helyezett kapott 1-1 serleget. Én is kaptam, sosem felejtem el, nagyon boldog voltam. A serleg azóta ott figyel a szekrényemen, Edi meg él tovább az emlékeimben. Jelenleg Vendi az a kutya, akivel régóta kijárok az isibe, és mondhatom, hogy nagyon sokat tud az ebem. :) Amikor csak időm van, vele foglalkozom, és persze a 2 rosszcsont kölykével. Néha kiviszem az egyiket Vendivel, csak akkor nagyon irigyek egymásra. :)
Szüleim már befejezték a tenyésztést, de hát nem lehet tudni, lehet, én leszek az, aki folytatja majd? Az esély megvan, úgy érzem. :) Kisregényt kellene írnom, hogy elmeséljek minden történetet, amik a kutyákhoz (versenyek, vizsgák, kiállítások), a kutyaiskolához (bemutatókhoz), az itteni emberekhez, vagy éppen azokhoz fűződnek, akik mára ritkábban látogatják a kutyaiskolát.

  • палубная доска
  • террасная доска