Prince és Tóth Mónika

Prince

Név: Prince
Fajta: Németjuhász
Nem: Kan
Születési idő: 2006.01.22
Gazda: Tóth Mónika

A kutya s azon belül is a németjuhász, számomra az örök szerelem. A hű barát, a társ, aki hosszú évek óta kíséri az életemet. Alival s a Kiskőrösi Kutyaiskolával való megismerkedésem egy szomorú eseményhez kötődik. Édesanyám halála után nemsokára a kutyámat is elveszítettem. A keserűség megsokszorozódott, s akkor elhatároztam, hogy soha többé nem lesz kutyám. Viszont figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy az elvesztett kutyához nem csak én ragaszkodtam. Egy napon kislányom elém állt, s azt mondta nekem: "Anya, szeretnék egy németjuhászkutyát. Olyat, mint a Rex volt." Hevesen tiltakozni kezdtem, mire a lányom szomorúan így szólt: "Rex a barátom volt, és én nagyon szerettem. Miért nem engeded meg, hogy újra legyen egy barátom?"
Akkor megtört a jég, s hirtelen rám tört a felismerés, hogy miért ne adjam meg az örömet a lányomnak, aki akkor még oly pici volt, viszont a kutyához való ragaszkodása oly hatalmas. Lázasan keresgetni kezdtem kutyás ismerőseim körében. Így ismertem meg Alit, aki miután elmeséltem neki a mi kis történetünket, rögtön felajánlotta segítségét. Hosszas keresgélés s válogatás után rátaláltam Prince-re, aki a lényével ismét vidámságot hozott az életünkbe. Persze mint ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma kutya sem. Bár Prince a külső jegyeiben hasonlít elődjére, a belső tulajdonságai mégis eltérőek. De a lényeg megvan. A lányomnak újra lett igazi barátja, s mellettem ismét ott van az imádott német juhászkutya. Az önfeledt játék közben sokszor hangzik el lányomtól, hogy "Prince ugye tudod a mama és a Rex az égből figyel minket!" Prince csintalan és pajkos, olykor szófogadatlan, hiszen a fegyelmezése nem az erősségem. Elődjeinél sem volt az, s nem is lesz az soha. Úgy s olyannak szeretem, amilyen. Jó és rossz tulajdonságaival egyaránt. De amikor kell, mindig ott van mögöttünk Ali, aki a segítségemre van s megmutatja, hogy az imádott kutyus milyen engedelmes, fegyelmezett és jól nevelt is tud lenni, ha arra van szükség. Ilyenkor nagyon büszke vagyok rá, valahogy úgy, mint amikor egy szülő büszke a gyermekére, amikor először iskolába megy. Amit biztosan tudok az az, hogy amíg élek mindig lesz egy barna szempár, ami nekem fog ragyogni, amiben csillog a fény, amikor találkozik a tekintetünk, s elkísér majd engem egy életen át, a német juhászkutya.
2008. április 24.

  • палубная доска
  • террасная доска