Képzések

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a weboldalam látogatóit!

Engedelmességi és őrző-védő kiképzéseket is tartok, de amennyiben szükséges (ha valaki munkavizsgát szeretne), nyomkövetés oktatást is végzek. Az engedelmes-munkát az egész csoport együtt csinálja, és amikor egy csapatnyi ember eljut odáig, hogy külön lehet őket választani, akkor egyéni tréningekre is sor kerül. Amikor vége van a fegyelmező munkának, akkor jön az őrző-védő munka. Ez minden szombaton és vasárnap így történik.

Az őrző-védő munkába csak azokat az embereket és kutyáikat válogatjuk be, akik erre alkalmasak. Ha egy kutya nem alkalmas a feladatra, nem szeretem feleslegen áltatni az embereket, mert nem kapnák meg azt, amire vágynak. Ezt fel kell vállalni, feketén-fehéren el kell mondani. Olyanok kiképzését is vállalom, akik nem nálam szerezték meg az alapokat.

Elsődleges a gazda tanítása. Nagyon sok elméletet adok át, de ez nemcsak arról szól, hogy én tanítok és meghallgatják, aztán lesz, ami lesz. Az nekem presztízskérdés, hogy aki hozzám jár kutyaiskolába, az rendelkezzen egy bizonyos szintű tudással a kutyáról. Többek között tudja azt, mikor tüzel egy kutya, mik a fedeztetéssel kapcsolatos teendők, mik a tenyésztési koncepciók, milyen oltásokkal kell rendelkeznie egy kutyának, milyen betegségeik vannak vagy éppen hogyan helyezkednek el a belső szerveik – ezek nagyon kényes és nagyon fontos dolgok. Ez nálunk alapműveltségnek számít.

Amikor elkezdtem kutyázni, leültem beszélgetni egy olyan emberrel, aki már 10 éve kutyázott. Meg akartam tanulni, hogy mi hogy van. Ő azt mondta nekem: „Ali, hiába mondom, hogy a tűz éget; majd ha megfogtad, megtudod.”. 30 évnyi kutyázás után elmondhatom, hogy nagyon sok energiát, időt és pénzt öltem abba, hogy tanuljak és fejlődjek, és egy olyan állományom legyen, amilyen a mai nap is. Igyekszem mindenkivel megosztani az általam, hosszú évek alatt megszerzett tudást, mert bennem az a bizonyos fentebbi mondat, annak idején egy akkora csapás volt, hogy megfogadtam, én nem leszek olyan, aki nem segít azzal, hogy megosztja az ismereteit, véleményét. Ő ne járja meg azt az utat, azokat a gödröket, amiket én megjártam.

Komolyan veszem azt, ha valaki késik, vagy koszol a kutyája. Ez nemcsak egy kutyaiskola, hanem egy csapat, aki felkarolja és neveli az új tagokat, és ez által kialakul egy még nagyobb csapat, akik felelős kutyatartók. Az nem elég, hogy valaki eljön, és csak itt van, a kiképzés után pedig hazamegy és kész. A kutya tanításának a hétköznapokon is folytatódnia kell, hiszen az kisgyerek sem attól fog ötös dolgozatot írni, mert iskolába jár, hanem amiatt mert otthon megírja a házifeladatát és becsületesen készül.

Az idők során változtak a tematikák és a kiképzési technikák. Régen nem lehetett nagyon hozzáférni a tudáshoz; ha megszerveztek egy oktatói tanfolyamot egy évben egyszer, az már nagyon nagy dolog volt. Kis csapatokban, házon belül maradt a tudomány. Ha az ember oda ülhetett a pálya szélére tanulni, vagy csak nézni a „nagy” kutyásokat, az egy hatalmas dolog volt. Ma gyakorlatilag folyamatosak a kutyakiképzés-vezetői tanfolyamok, a kiképző-segéd tanfolyamok, nem csinálnak belőle akkora titkot. Az interneten rengeteg új dolog jelenik meg, újabbnál újabb technikák, de ezekkel vigyázni kell, mert sajnos rossz irányba is elvihetik a kiképzést.

Régen komoly fizikai behatásokkal tanítottuk a kutyákat. Ez mára teljesen megváltozott, manapság az állat motiválhatósága az éhségérzetén és a zsákmányszerző magatartásán alapul, vagyis egy játék megszerzéséért teszi meg a kutya azt, amire utasítjuk. Egy olyan kutya, ami nem apportos (azaz nem rendelkezik erős zsákmányszerző ösztönnel), akkor az a feladat végrehajtásáért jutalomfalatot kap. Ugyanakkor, egy nagyon jól kiképzett kutya a hasáért megtesz bármit, de például (egy tüzelő szuka közelében) a fajfenntartó ösztön is felül tudja írni a munkáját.

Mivel nekem a német juhászkutya volt az álmom, ez irányba mélyedtem el, ezt a fajtát ismerem a legjobban. Mind a munkakutyázásban, a küllemkutyázásban, a tenyésztésben mélyen benne vagyok, bele látok. Ezért voltam az összes német juhászkutya klubban tag, az elvárásoknak próbáltam maximálisan megfelelni hosszú évekig. Jelenleg mind az 5 klubban tag vagyok. Így, ha valaki szeretne megfelelni a német juhászoknak előírt elvárásoknak, azt minden lépcsőfokon végig tudom vezetni.

Ha valaki egy tacskóval, vagy egy pulival, vagy egy bernáthegyivel jön ki, ugyanazok az elvárások, mint egy német juhásznál, ugyanúgy kezelem, ugyanúgy kell kiképezni. Az őrző-védő ágazat az már egy külön műfaj. Van például egy törpe pincserünk, aki tökéletes őrző-védő munkát csinál! Kiskorától kezdve rendesen lett kiképezve, tehát fog, ereszt, fölugat, őriz – olyan szinten dolgozik, mint egy német juhász.

Az emberekkel kapcsolatos tapasztalataim nagyon vegyesek. A gazdik egy része vesz egy kutyát, kijön a kutyaiskolába, mert szeretne kutyázni, mert a szomszédnak/barátainak is van; aztán rájön saját magától, hogy ő erre nem alkalmas. Mindig talál valami kifogást: esik az eső, fúj a szél, süt a nap, most névnap/születésnap van, stb. A sors fintora, hogy általában az ilyen emberek egy nagyon jó kutyát kapnak, egy nagyon jó lehetőséget. Míg azok az emberek, akik szeretnének bizonyítani, nekik nem mindig sikerül jó minőségű kutyát vásárolni. Azt szoktam mondani, hogy csak a megvétel pillanatában kerül többe egy jó minőségű kutya, onnantól kezdve viszont ugyanannyiba kerül egy gyengébb minőségű kutya, mint egy világbajnok. Aki igazán elkötelezett, és szeretne valamit elérni, az odaáll és csinálja. Nálam 23 év alatt egy kiképzés sem maradt el, és nem is fog, amíg élek.

A pálya egy lekerített, hűvös területen van, rendszeresen gondozzuk, ápoljuk. A területe majdnem akkora, mint egy futballpálya, ezért versenyre is tökéletesen alkalmas. Ugyanakkor vannak rajta olyan akadályok, amik a versenyhez nem kellenek, csak a hétköznapi életben használhatóak. Van egy munkapad, amit gerendának hívunk: felmegy rá a kutya, és csípőmagasságban tanítjuk meg ülni, feküdni, állni, és hozzászoktatni a magassághoz. Vannak függőleges akadályok, amiket a kutya megtanul átugrani az adott vezényszóra. Van egy A-palánk, amit viszont versenyen is kell tudni használni. A pálya végén van egy cső, amit úgy hívunk, hogy kukac. A kutyák a sok ugrabugra után szeretnek átrohanni rajta, és ezért ez nagy motiváció nekik, hogy a végén beleszaladhatnak. A pálya területén van WC mindkét nem számára, valamint egy jurta, ahol szakadó esőben is tudunk kutyázni, mert olyan nincs, hogy nem kutyázunk. Ha egy kutyának a belső energiái nincsenek levezetve, akkor azokat az energiákat másra fogja használni, például letépi az autó sárvédőjét, megrágja a virágokat, vagy ás egy hatalmas gödröt. Ha egy kutya szisztematikusan kiskorától kezdve fel van építve, akkor ezt nem műveli, mert az energiái levezetésre kerülnek, és egy higgadt, nyugodt kutyát kapunk.