20 éves a kutyaiskola

Az Országos Munkakutya Sport Egyesületben, a Magyarországi Németjuhász Kutya Klubban, a Hunnia Német Juhász Kutya Klubban, a Magyarországi Ebtenyésztők Országos Egyesületében, az Őrző-védő Sportbizottságban klubtag voltam, versenyeztem, kiállítottam és tenyészszemléken vettem részt. Kiképzésvezetői tanfolyamokat végeztem, segédvizsgákat tettem és szemináriumokon vettem részt. Így minden klubban ismert lettem, és a Kiskőrösi Kutyaiskola is. Ezek a klubok egymással nincsenek jó viszonyban; önállóan működnek, egymással párhuzamosan. Mivel minden klubban tag voltam, nekem meggyőződéses célom volt, hogy az embereket – akik jó kutyások voltak – leültessem egy asztalhoz.

Amikor 5 éves volt a kutyaiskola, csináltam egy háziversenyt. Az ország minden részéből voltak nálunk, egy jó hangulatú versenyt csináltunk, azzal együtt is, hogy minden (kutya)politikai nézet képviselve volt. Tenyésztési főfelügyelők, tetoválómesterek, kiképzési főfelügyelők is jelen voltak, a helyi szervezetektől.

Amikor 10 éves lett a kutyaiskola, gondoltam egyet, és meghívtam a klubok vezetőit, versenyzőit. Sajnos számomra egy elég kellemetlen dolog volt, hogy a Magyarországi Német Juhász Kutya Klub kiképzési főfelügyelőjét a klub elnöke nem engedte el hozzánk bírálni. Arra hivatkozott, hogy (kutya)politikai nézeteltérések vannak a többi klubbal kapcsolatban. Ez nemcsak nekem esett rosszul, a kutyások is elítélték. Ők látták bennem a jó szándékot, látták, hogy miket teremtek meg, és elvárták volna, hogy a klub elnökétől függetlenül is, a kiképzéséi főfelügyelő eljöjjön hozzám. Egyrészt azért, mert nagyon sokáig jártam hozzá kutyázni, másrészt azért, mert ez egy nem hivatalos rendezvény, és a szabadidejében mindenki oda megy, ahova akar. Ez meglehetősen mély nyomot hagyott a kutyásokban.

Mielőtt 20 éves lett a kutyaiskola, előtte egy évvel elkezdtem ezt szervezni. Az előző két versenynek komoly visszhangja, és eszmei értéke lett, nagyon komoly tartalommal, mondanivalóval: a kutyások összetartanak, függetlenül attól, hogy mi a (kutya)politikai nézetük. Minden klub azt nyilatkozta, hogy eljön. A legnagyobb elégtétel az volt, hogy az az ember is eljött, aki előtte 10 évvel nem jött el. Így aztán az őrző-védő ágazatban a kutyakiképzés két „pápája” bírált egyszerre, akik egyébként 10 éve nem beszéltek egymással. A célom egyébként is az volt, hogy minden klubból, minden ágazatból legyen 2 bíró, így 6 bírót hívtam meg.

Ami a versenyzőket illeti: 6 országból jöttek, kb. 1500 ember és közel 100 kutya. Ez számomra nagy megtiszteltetés és érdem volt. Utólag értékelve a versenyt, egy kis szépséghibája volt, hogy nem számítottunk arra, hogy ekkora népszerűsége lesz. Két pályán párhuzamosan mentek a versenyek, hogy határidőn belül meg lehessen tartani. Iparkodni kellett volna a munkánkkal, mert ránk sötétedett. Nem volt kint áram, és a díjátadás teljesen sötétben végződött.

Nem véletlenül lett a verseny neve Kiskőrösi BMV: Barátságos Munkakutya Verseny – nem akartam politikai hovatartozást hallani; és ezt nyilvánosan is hirdettem. A füvön mindenki egyforma: nincs németjuhászos, nincs pincseres, nincs rottweileres, nincs keverékkutyás – csak kutyás van.

Ez egy ingyenes rendezvény volt, de regisztrációhoz kötött. A főbb klubokat értesítettem a rendezvényről, és az iskolák nevezték be a versenyzőiket nálam. Vendégül láttuk a versenyzőket. A város nagy sátrát állítottuk fel, és a versenyzők és a vendégek is jóllakhattak. A szponzorok által közel 2 millió forintnyi ajándékot tudtunk átadni. A győztesek trófeát, dísztányért, díszoklevelet is kaptak; de aki nem ért el semmilyen eredményt, az is kapott valamilyen ajándékot: tápot, mintacsomagokat, kulcstartót, kullancs- és bolhaírtó szereket, helyi borászok által felajánlott borokat.

Sokan nem helyeselték, de én engedtem a gyerekeket is nevezni, hogy kedvet csináljak nekik, és szeressenek a jövő nemzedéknek példát mutatni. Külön kategóriát kaptak. Nem volt szigorú az elbíráslás (pl. jutalomfalatot adhattak a kutyának), de mégis komoly munkákat csináltak.

Ez az esemény nemcsak arról szólt, hogy 20 éves lett a Kiskőrösi Kutyaiskola, hanem arról, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy eljöttek. A bírók nagyon komoly minőségben képviselték magukat.

Titokban pedig készültem egy produkcióval, hogy előadom a „Nélküled” című számot. Csak azzal nem számoltam, hogy előtte 3 napig az előkészületek során a hatalmas területen néha kiabálva kellett irányítanom, hogy mit hova vigyenek, mit csináljanak, és a végére a hangom elment. A maradék hangom sem volt, ami lehetett volna, de ettől függetlenül megfogta az embereket, és ezt jó volt látni. Összefogta a kutyásokat ez az egy szám. Ezt követően a szüleimnek köszöntem meg ott mindenki előtt, hogy sokat segítettek a kutyaiskola létrehozásában.

A város vezetősége, polgármestere, rendőrkapitánya, mind-mind megtisztelte a rendezvényt, gratuláltak a versenyzőknek.